Kapnics, csiriz, ványolás, faszeg – végigvezetünk egy keményszárú néptánccsizma készítésének 18 óráján, a szártól a szegélyig.
A mai világban, ahol a legtöbb cipő nagyüzemi technológiával, gyors gyártási folyamatok során készül, egyre kevesebben látják, mit jelent valójában a kézműves cipő- és csizmakészítés. Műhelyünkben minden egyes lábbeli hagyományos technológiával, kézi munkával készül – ugyanazzal a gondossággal, ahogyan azt a régi mesterek is tették.
Először a szár készül el
A csizmának először a szára készül el, majd összevarrás után kifordítjuk. A keményszárú csizma tartásához a bőrt keményítik: van benne egy réteg kapnics (nátronpapír) és egy réteg zsákvászon, amit csirizzel ragasztanak egymáshoz.
Mióta a kendert nem termeszthetik nálunk, nehéz jó alapanyaghoz jutni – az erős vászon is Indiából szerezhető be. Ezért kényszerből a legtöbben műanyagokat használnak, amelyeknek más a tulajdonságuk, ezért kívülről varrják és egy bőrcsíkkal takarják el a varrást.
A kaptafa és a ványolás
A szár után jön a kaptafa. A ványolt csizma speciális faformán készül: ezen nyújtják a fejrész bőrét derékszögre a lábhajlathoz. A másik eljárás a nyelves, amikor a fejrészből hozzászabnak egy kiálló darabot, amivel a szárhoz igazítják.
Megformázzák a fejet, amely megkapja az orrmerevítő kaplit (bélést). A cipővel ellentétben a csizmát nem varrják, hanem faszegekkel rögzítik a külső talphoz. Az utolsó munkafázis a szártető szegélye.
Mit kell tudni a méretvételről?
Aki csizmát akar csináltatni, annak nem elég a talpméretet megadnia. Kell a rüszt vastagsága, a torokbőség, és hogy hány centi körben a vádli. El kell dönteni azt is, hogy hátul legyen-e a varrás vagy oldalt – az oldalt varrotthoz felhúzáskor hajlékony lábfejre van szükség. Létezik görbeszárú csizma is.
Tájegységenként más és más
A menyecskék és asszonyok csizmája maga a tekintély és a szépség. Vidékenként más a fajtája és a mintázata – többnyire négy-öt falunak volt azonos.
- Kéménden a kurta, sok szoknyás viselethez piros csörgős csizma illett
- Mérán dús mintás, piros ráncos csizmát húztak
- Rimócon varrottas lakkbőrből készült, ványolt csizmába öltöztek – annyira vigyáztak rá, hogy csak vasárnap és különleges alkalmakkor használták, a templom előtt bújtak bele, odáig a kezükben vitték
Nem csak néptáncosoknak
Csizmáinkat főleg tánccsoportok rendelik, vagy hagyományőrzés céljából veszik. Az aranykoszorús csizmadia műhelyben készült már testőrcsizma, bajor csizma hatalmas csattal, lovagló csizma – amely magas kérgével védi a bokát –, és az ősi magyar birkózáshoz hosszú szárú tornapapucs is.
A népi viselet fontos darabja a karaktercipő. Régen arató szandálnak hívták: hordták fűzősen, kötősen vagy pántosan, azaz „spanglival”. Azért viselték, hogy a tarló ne sértse meg a talpat, ebben mentek ki az asszonyok a gabonaföldre aratni. Különlegességnek számít a reneszánsz cipő is, tipikus „U” alakú kivágással, nyakalt sarokkal és hegyes orral.
18 óra kézi munka
Egy keményszárú csizma 18 óra alatt készül el. Műhelyünkben a csizmák döntő többsége egyedi méretre, lábra szabottan készül – számunkra fontos, hogy a lábbeli ne csak szép legyen, hanem kényelmes és hosszú távon is jól viselhető. Emellett tartunk néhány kész darabot is a műhelyben, így előfordulhat, hogy aki betér hozzánk, azonnal megtalálja a számára megfelelő csizmát vagy cipőt.
Hiszünk abban, hogy a valódi kézműves lábbeli nem csupán használati tárgy, hanem értékőrzés is. Minden elkészült csizma és cipő magában hordozza a hagyományos magyar csizmadia mesterség tudását, a kézi munka becsületét és azt a több évtizedes tapasztalatot, amely nélkül valódi minőséget nem lehet alkotni.
